• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


HÖOK: Mellébeszélés, hogy diplomás túlképzés lenne

Nagy Dávid a HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) elnöke felháborítónak tartja a jogi- és közgazdasági keretszámok csökkentésének mértékét és mellébeszélésnek minősíti a diplomás túlképzésről szóló kormányzati kommunikációt. Felháborítja, hogy felvételizők információhiányban kénytelenek meghozni a döntésüket, ráadásul nem valószínű, hogy a keretszámok változtatásával a hiányszakmák felé lehet terelni a diákokat. •

felsőoktatási törvény / oktatáspolitika / HÖOK / interjú

2012.01.24.

írta/forrás
Szabó Kata

MOHA: Hatalmas a felháborodás a keretszámok és az önköltség kapcsán. Sokan hiányolják a határozott fellépést. Milyen eszközök állnak a rendelkezésetekre a jelenlegi helyzetben?

Nagy Dávid: Nem teljesen értem, hogy mit értenek határozott fellépés alatt. Tudni kell, hogy sem az önköltségek mértékét, sem a keretszámokat nem egyeztették velünk. Ez korábban sem volt hagyomány, viszont most, hogy a felsőoktatás ekkora átalakításon megy keresztül, ez elvárható lett volna. Többször jeleztük az oktatási államtitkárságnak, hogy erre igényünk lenne, de semmilyen választ nem kaptunk. A keretszámok szűkítésével összességében nem tudunk egyetérteni, hiszen ez a felsőoktatáshoz való hozzáférést szűkíti. A jogi és a gazdasági területen a szűkítés felháborító, már csak azért is, mert az állami szféra többet szív fel ezekből a szakemberekből évente, mint amennyit képezni akarnak. Mellébeszélés az, hogy diplomás túlképzés lenne. Nincs olyan, hogy egy diplomás felesleges lenne egy országban, közgazdaságilag bizonyítható, hogy az lenne a legjobb, ha a lakosság 100%-ának lenne diplomája. Kértük azokat az adatokat, amelyek alátámaszthatják ezeket a döntéseket, erre azonban semmilyen reakció nem érkezett. Felvetődik emellett a kérdés, ha például az ELTE kap 50 állami ösztöndíjas jogász helyet, viszont hetvenen felvételiznek oda maximális pontszámmal, mi alapján fogják eldönteni, hogy ki kerülhet be? Magasság, hajszín alapján?

MOHA: Mi a véleményed az önköltség mértékéről?

Nagy Dávid: Ha az országot egészében tekintjük az önköltségek mértéke nem tér el jelentősen a jelenlegi költségtérítésektől, ha a tól-ig határokat nézzük. Az intézmények kellemetlen helyzetbe kerültek, mert ezeknek a sávoknak legkésőbb december 15-ig ki kellett volna derülniük. Borzalom, hogy azt gondolják, hogy a felvételi tájékoztatót több részletben nyilvánosságra lehet hozni, véleményem szerint ez egy elkapkodott, elszúrt dolog.

MOHA: Szerintetek mennyire lehet a hallgatókat a keretszámok változtatásával terelni bizonyos képzések felé? Köztudott, hogy tavaly például nem tudták feltölteni a természettudományos államilag finanszírozott keretszámokat sem.

Nagy Dávid: Biztosan nem lehet. ha például 40 fizikatanári helyre nyolcan jelentkeznek, akkor nem fognak 80 helyre tizenöten jelentkezni. Teljesen egyértelmű, hogy a dolog megoldása a közoktatásban van, itt kellene úgy orientálni a diákokat, hogy érdeklődjenek ebbe az irányba, és felkészültek legyenek ezekből a tárgyakból. Ráadásul a sokat hangoztatott pedagógusi életpálya-modellek is hiányoznak.

MOHA: Mi a véleményed a Diákhitel 2.-ről? A napokban a HVG kiszámolta, hogy a kamattámogatás miatt többe kerülne, mint amennyit a Széll Kálmán tervben spórolni akarnak a felsőoktatáson.

Nagy Dávid: Ezt a konstrukciót velünk nem egyeztették, volt egy korábbi változat, amit megkaptunk előre, és abba a javaslataink nagy részét beleépítették. Abban 800 ezer forintban volt maximálva az évente az önköltség kifizetésére fordítható összeg, ennek örültünk, mert azt jelentette, nem nagyon lesz 400 ezer forintnál több az önköltség a képzésekben hisz ez a legdrágább képzésekre vonatkozott volna. Erre jött a 2%-os kamattámogatott verzió, ami nagyon előnyös. A jelenlegi verzióban viszont nincs felső határ (mindenki annyit vehet fel, amennyit fizetnie kell az önköltségre – SZ.K.), így ha mondjuk egy képzésben egyszer csak megnövelik az önköltséget mondjuk másfélmillió forintra félévente, az illető 15 millió forint adóssággal kezdi az életét, és ezen a kamattámogatás sem sokat segít. Hogy erre a kamattámogatásra, amit az állam nyújt, honnan lesz fedezet és milyen megszorítás lesz az ára, szintén nem tudom.

MOHA: Utólag visszatekintve nem lett volna igazságosabb, ha mindenki fizet egységesen alacsony összegű tandíjat, amely alól kizárólag szociális alapon lehet felmentést kapni, és így talán finanszírozhatóvá vált volna a felsőoktatás?

Nagy Dávid: Nem, az általános tandíj-kötelezettséget nem tudjuk elfogadni. Mindenki külföldi példákra hivatkozik, de ennek nincs értelme addig amíg az egy főre jutó GDP Magyarországon annyi, amennyi (nem összehasonlítható mondjuk Angliáéval, vagy Ausztriáéval). Magyarországon a tandíjmentes felsőoktatásnak hagyománya van, ezt hiba lenne megváltoztatni. Az igaz, hogy amikor elkezdődött a felsőoktatás átalakítása, a HÖOK is azt mondta, hogy változásra szükség van. Viszont az alapján, ami lett belőle, valóban egy működőképesebb modellnek tűnt az átalakítás előtti. A puding próbája az evés, a felsőoktatás már sok száz év alatt túlélt sok hülyeséget, ezt is túl fogja élni – legalább is remélem.

MOHA: Mi a véleményed arról, hogy a hallgatói szerződések értelmében a képzési idő kétszeresét kell Magyarországon dolgozniuk az ösztöndíjas hallgatóknak?

Nagy Dávid: Nem tartom igazságosnak, magát a szerződés létét sem. Egyébként azonos idejű képzések között nagy különbségek lehetnek abban a tekintetben, hogy az állam mennyit költ az adott diplomás oktatására, ahogy ugyebár eltérnek az egyes szakok önköltség díjai is. Tehát már csak ezért is igazságtalan és átgondolatlan képzési időhöz kötni a „törlesztést”. Nem beszélve arról, ki és hogyan tartja majd nyilván a szükséges adatokat, hogy ellenőrzik a munkavállalókat. A HÖOK elutasítja a „szerződést”. Nem a külföldre távozók büntetése a megoldás. Itthon kell olyan körülményeket teremteni, amik mellett a diplomások nem hagyják el az országot (véglegesen) – egyébként ez nem tömegjelenség! Nem kell a londoni csúcsbérekkel versenyezni. A magyar társadalom mobilitási hajlandósága – országon belül is – alacsony, komoly elhatározás kell az ország elhagyásához. Valamivel kedvezőbb viszonyok megteremtésével a helyzet könnyen javítható.

MOHA: A felsőoktatási törvénnyel kapcsolatos több, mint egyéves hercehurca végén, mi az, amit a saját eredményeteknek gondoltok? Van olyan részlet, ami a ti javaslatotokra került be?

Nagy Dávid: Inkább azt sikerült elérnünk, hogy bizonyos dolgok kikerüljenek. Ilyen például a hallgatók elbocsátására vonatkozó rész, vagy a maximálisan négy vizsgaalkalom. Illetve az önköltségek mértéke sem annyira elrugaszkodott, mint amiről először hallani lehetett. Szerintem az októberi tüntetésnek nagy szerepe van ezekben az eredményekben.

MOHA: Terveztek hasonló demonstrációt a jövőben?

Nagy Dávid: Ez attól függ, hogy hogy alakulnak a dolgok. Az önköltségek mértéke egyelőre nem indokolja talán, de ezek csak az idei évre vonatkoznak. Én remélem, hogy nem lesz rá szükség, de ha igen, akkor természetesen minden törvényes eszközzel képviselnünk kell a hallgatók ügyét, és ebbe a demonstráció is beletartozik.

MOHA: Személy szerint te mit tartasz a legfelháborítóbbnak?

Nagy Dávid: Elméleti oldalról közelíteném meg a dolgot. Az átalakítás hangzatos lózungok mentén zajlott, mint például, hogy a minőség felé kell eltolódni, és a potyautasokat ki kell iktatni rendszerből. Ehhez képes a Széll Kálmán tervben előirányzott megtakarítást alkalmazták a felsőoktatásra. A kreditrendszer felülvizsgálata, a tananyagok átalakítása, elmaradtak. Helyette például a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) jogköreinek csonkítása, pont a minőségi megújulás gondolatával megy szembe. A fiskális szempontok többé-kevésbé megvalósultak, de nem tudom kevesebb pénzből hogyan lehet jobb felsőoktatást csinálni. Akármilyen gazdasági helyzetben van egy ország, az oktatást kiemelten kell kezelni, abba pénzt kell fektetni, fejleszteni kell.

MOHA: Elképzelhetőnek tartod, hogy a bizonytalanságok miatt idén szeptembertől sokkal kevesebben kezdik meg a tanulmányaikat a felsőoktatásban?

Nagy Dávid: Ennek a veszélye már csak azért is meg van, mert már külföldön is lehet tanulni aránylag könnyen. A határ mentén ez különösen nagy veszély a magyar felsőoktatásra. Ráadásul nincs arra biztosíték, hogy a több, mint 15 ezer állami részösztöndíjas helyet fel lehet tölteni, különösen a műszaki képzésben, ahová arányaiban többen jönnek szerényebb anyagi körülmények közül. Különösen felháborító, hogy a tájékoztatás ilyen szinten hiányos,
 

Fotó

Külker Gólyatábor 2011. BalatonlelleVOLT fesztivál egy pop9 szemévelTöbb technót a ParlamentbeKendoKalap és szaxiY-generációFejbőrtérképDivat - 2011 nyár