• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Önkéntes dokuportrék

Az Önkéntesség Arcai Filmfesztivál dokumentumfilmjeiből sokszínű önkéntesportrék rajzolódnak ki, melyek rácáfolnak az előítéletre, hogy csak a jómódú, ráérős, középkorú nyugatiak engedhetik meg maguknak az önkéntességet. Szeptember 27–29. között ötven rövid-dokumentumfilmet láthatott a nagyérdemű Budapesten olyan önkéntes tevékenységekről, melyek túlmutatnak a kerítésfestésen. •

önkéntesség euróoai éve 2011 / önkéntes / dokumentumfilm / cigány / hátrányos helyzetű / rövidfilm / film

2011.10.03.

írta/forrás
Papp Zsuzsanna

Kinek készítünk filmet az önkéntességről? Vajon azt kell megmutatni, hogyan gondolkodjunk az önkéntességről? – teszik fel a kérdést az Önkéntesség arcai filmfesztivál záró beszélgetésének a résztvevői. A DocuArt Filmművészeti Központ aprócska kávézója civilekkel és filmes szakemberekkel telt meg. A kérdésekre nincs konkrét válasz, de mindenki szeretné, ha fiatalok, idősek, tehetősek, hátrányos helyzetűek egyaránt aktívan tennének valamit a szűk környezetük jóllétéért. A beszélgetők az önkénteskedés társadalomba ágyazott hagyományaival, az aktivitás és segítségnyújtás belső igényével, a neveltetéssel példálózva keresik a választ. Abban egyetértenek, hogy szükség van az önkéntes tevékenységek vizuális bemutatására, mert egyrészt, ami nincs dokumentálva, az meg se történt, másrészt pedig a mozgókép nyelvén értenek ma a legtöbben. És ha még egy kis „dögöt”, „reklámot” is sikerült a bemutatásba belevinni, van rá esély, hogy mások is kedvet kapnak az önkéntes munkákhoz. Már ha egyáltalán eljutnak hozzájuk a filmek.

A háromnapos fesztiválon ötven rövid-dokumentumfilmet mutattak be, a hétköznap délelőtti és kora délutáni vetítések miatt sajnálatos módon csekély létszámú közönségnek. Az időzítést a fesztivál szervezői a Nemzeti Kulturális Alap támogatásainak szeptember 30-i lezárásával indokolják. Bogi, az Útilapu Hálózat önkéntese saját filmjük vetítésére érkezett a fesztiválra. Szerinte ahhoz komolyabb hagyomány és rendszeresség kell, hogy ne csak a szervezők és azok rokonai látogassanak el egy-egy ilyen önkéntességgel kapcsolatos programra. Nekik azonban így is megéri, a vetítések utáni szakmai beszélgetéseken sok ötlet cserél gazdát, amellyel akár a filmeken, akár az önkéntes programokon lehet javítani. Vid Gábor, a Gellért-hegy takarításáról szóló díjnyertes film rendezője is a kapcsolatépítésben látja a fesztivál lehetőségeit. Gábor jó példája a dokumentumfilm rendezőinek: ért a filmezéshez, de nem ezzel keresi kenyerét, önkéntes programokat szervez, saját Föld napjás szemétgyűjtő programjukat szerette volna a fesztiválon bemutatni.

A fesztivál filmjeiből sokszínű önkéntesportrék rajzolódnak ki, melyek rácáfolnak az előítéletre, hogy csak a jómódú, ráérős, középkorú nyugatiak engedhetik meg maguknak az önkéntes munkát. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy az önkéntesség túl tud mutatni a kerületi óvoda kerítésének lefestésénél – mindamellett, hogy az sem elhanyagolható segítség. A díjnyertes Karmák produkció rövidfilmjeiben megismerkedhetünk egy kolontári cigány együttes sorsával, akik a katasztrófa után sorstársaikat segítették. „Nem azért szeretek segíteni, mert nekem több van. Én élményekben vagyok gazdag. Ha már én itt vagyok, tegyek valamit a városomért” – mondja az egyik zenész. Bemutatják azt a hajléktalan, önképző és örökösen tanuló fiatalembert is, aki a többi hajléktalan segítésére tette fel életét és vállalkozását, vagy egy talpra állt szenvedélybeteg munkáját más függőkért. Az Üres Tér Társulat Külvárosi hősök című dokumentumfilmjén néhány roma kamasz kalauzol végig bennünket, meg akarják mutatni, hogyan élnek, „milyen ez az egész világ”. Közben pedig egy önkéntesek által létrehozott izgalmas színházi projektnek lehetünk tanúi, mely összefogta a hátrányos helyzetű fiatalokat és történeteik eljátszására invitálta őket. A művet a szakmai zsűri az egyik fődíjjal jutalmazta.

A pályaművek elbírálásában az esztétikum, a ritmus, a képi világ, a személyesség és más filmes technikák megfelelő alkalmazása játszották az egyik fő szempontot – avat be a díjkiosztón Vészi János filmrendező a zsűri munkájába –, a másik fő szempont pedig, hogy a filmben megjelenik-e az, ami az önkéntesség fő fókuszában volt. Arról beszél-e, amely igazán fontos? A szintén fődíjjal jutalmazott Dékány Ilona című dokumentumfilm például azért nagyon izgalmas, mert nem csak egy egyedülálló személyiséget mutat be, hanem a film is tartogat egy érdekes fordulatot – magyarázza a részleteket Zurbó Dóri filmszakos hallgató, a zsűri egy másik tagja. „A Dékány Ilona jó film, de inkább tévériport jellegű. Egy jó dokumentumfilm ma megpróbál játékfilmes szerkezettel is élni, interakciókban bemutatni valamit és nem pusztán elmesélni, míg a tévériport a legtöbb esetben csak vizuális illusztráció valamihez.” Dékány Ilona egyébként gyulai nyugdíjas tanárnő, aki teljes személyiségével, életmódjával fordul a helyiek segítésére. A film rendezője szerint róla lehetne megmintázni az önkéntes szobrát.

Az ügy megtalálja a filmest
Bombera Krisztina több évet dolgozott New York-ban tudósítóként, riporterként. Szerinte, ha van egy jó önkéntes kezdeményezés, a filmes dolga csupán annyi, hogy el ne rontsa a történetet. Látott ő brókereket csapatépítés címszó alatt inget vasalni a hajléktalanoknak, vagy munkanélküli angoltanárokat iskolát csinálni a latin diákoknak Harlemben. Krisztina azt a belső motivációt csodálja egy önkéntesben, ami arra a döntésre viszi: elvesztettem a munkámat, ülhetek otthon és whiskizhetek sorozatokat nézve, vagy elmegyek és angol tanár lévén folytatom a tanítást, ingyen, és megőrzöm a méltóságom, a szellemi frissességem és valami hasznosat teszek a társadalmamért.
 

A DokuArt Filmművészeti Központ 2007 óta működik a budapesti Erkel utcában, mint az első magyar dokumentumfilm-gyűjtemény és mozi. Tavaly a Szegénység Arcai Filmfesztivál keretében mutattak be dokumentumfilmeket, idén az Önkéntesség Európai Éve ihlette a fesztivál tematikáját. Ha valaki lemaradt a fesztiválokról és nincs kedve a neten böngészni, a központban bármikor megtekintheti vagy kikölcsönözheti nemcsak a versenyfilmeket, hanem a magyarországi dokumentum-, kísérleti és rövidfilmek jelentős részét.

Fotó

Romani Deisgn divatbemutató Szépművészeti MúzeumZSKF Gólyatábor CsopakKendermajálisDivat - 2011 nyárGazdag szülőt mindenkinekPont Ott Parti - ArcokBelépőAz új szépségideál az androgün