• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


A halál egy rossz trip

Gaspar Noé, a Visszafordíthatatlan rendezője 20 évig tervezte nagyon nyomasztó, de nagyon nagyszabású filmjét, amit személyesen konferált fel a Vörösmarty moziban. •

film / kritika

2011.05.31.

írta/forrás
Halász Áron

Van úgy, hogy egy filmezéshez kevéssé értő elborult arc művésznek kiáltja ki magát és akadnak olyan belvárosi léha majmok, akik tapsolnak az önkifejezésének. Itt viszont nem erről van szó. A Vincent Cassel és Monica Belucci főszereplésével készült Visszafordíthatatlan rendezőjének 160 perces filmjére nem fognak 17 éves altergimisek az osztálykirándulás éjjelén az ágyban flesselni. Talán azért, mert a film ehhez túl szerzői és túl súlyos. Mármint hatásában súlyos.

„Nem én vagyok erőszakos, hanem az élet”

A Magyarhangya közösségi filmforgalmazó kezdeményezés meghívására az argentin születésű, Franciaországban élő alkotó egy órán át válaszolt a közönség kérdéseire. De volt, hogy ő kérdezett. Például azt, hogy kit öltek már meg álmában. (Kezek a magasban.) Vagy hogy ki ölt már álmában. (Egy-két félénk kéz megemelve.) Noé szerint, ha meghalunk álmunkban, ijedten ébredünk, de ha mi gyilkolunk, ez pont fordítva történik.

Felidéz egy taxiból látott verekedést, mondván, az igazi erőszak sokkal felzaklatóbb, mint a filmes, hiszen ott megnyugtat, hogy csak fikciót látunk. Persze ha az álmainkhoz hasonlóan saját félelmeinket ébreszti fel a kép, máris zavaróbb a helyzet. A velünk született, legyőzendő félelem szerinte a rasszizmus is, amit egy nézői kérdésre Noé a Cannes-ból kitiltott Lars Von Trier-t idéző „mindannyian rasszisták vagyunk” poénnal ütött el. De hozzátette, hogy rosszul érzi magát az „egyszínű” országokban.

Noé, aki tudja, hogy filmjeit utálják vagy imádják, nagyon sokat bíz az improvizációra. Az Enter the Void női főszereplője, Paz de la Huerta is sokszor instrukció nélkül maradt, amíg a rendező-vágó-producer operatőrként a szokatlan kamerabeállításokkal bütykölt. „Én is rögtönzök rendezés közben” – mondta Noé, aki 20 éve, még sokat gombázva tervezte ezt a filmjét.

A rendező, aki most egy erotikus művet tervez, nem titkolja, hogy fő témája a tesztoszteron. Az Enter the Void test- és érzékkiteljesítő drogos, szexes, erőszakos jelenetei mellett még egyértelmű feliratokkal is arcunkba kapjuk ezt. Ilyen a „Sex Money Power” nevű lokál, ahol a be-DMT-zett, öccsét elveszítő Linda táncosként és kurvaként dolgozik, majd szerelmes lesz, vagy a történetben is beteljesedést, célt megtestesítő „Love” orgiahotel.


Gaspar Noé válaszol (fotó: Magyarhangya)

Pina- halu- anyaméh- üresség

Oscar egy Tokióban tengődő fiatal amerikai drogdíler, akit haverja és kliense feldob a zsaruknak, miután Oscar megdugta az anyját. A Void nevű helyen csapnak le a zsaruk, akik a vécében lelövik a cuccot eltüntetni képtelen, még mindig a DMT-től imbolygó fiút. Oscar nem sokkal korábban magához vette gyerekkorukban elszakított húgát, Lindát. Szüleik egy tragikus autóbalesetben haltak meg, majd a gyerekek paktumot kötöttek, hogy soha nem hagyják el egymást. Lindát ezek után érthető módon kínozza bátyja elvesztése.

Az angolszász területeken 20 perccel lerövidített Enter the Void három kamerabeállításban játszódik, nagyon sok villogó, irreális jelenettel van tarkítva. A fua képi világot azonban meg lehet szokni, már ha nem tiltakozunk ellene.

A főhős Oscar halálának köszönhetően nem túl hosszú, de talán a legérdekesebb szemszög a szubjektív, pislogós nézőpont. Az ő halálával – ahogy a filmben is elhangzik – szelleme elhagyja a testét, máris egy lebegő, felülről felvett, de néha szereplők közé, fejébe berepülő nézőpontba kerülünk. Furcsa kémlelő pozíció ez, de ki ne képzelte volna el, milyen lehet meghalni és szellemként figyelni a hozzánk tartozókat. Itt még a vérfertőzés az életben elutasított, rettegett gondolata is megtestesülhet: a bordély vezetőjének fejébe mászva még a mutatós húg is megdugható. A halott Oscar élettörténetét egy érdekes idősíkeltolással, a szereplő tarkója mögötti helyzetből szemlélhetjük. Ez talán a tragikus halála utáni visszatérését ígérő anya óvó, de beleszólni nem tudó tekintete is lehet, ha elhisszük a lélekről felvázolt buddhista alapú elképzeléseket.

Csakhogy a junkie által felvázolt elképzeléseket – úgy tanultuk – nem hisszük el.

A Buddhista Halottaskönyvre építve a drogos azt állítja, hogy a halál csak egy rossz trip. Lényegében teljesen mindegy, hogy magyarázzuk a látottakat. Lehet, hogy a „void”, az üresség a gyönyörrel létrejövő élet még el nem választott szakasza, lehet, hogy a köldökzsinór elvágásával megkezdődő szörnyű, egyre csak kiteljesedő szétválás folyamata. Az is lehet, hogy a halál utáni, újjászületésre váró, de a testi élet megszűnésével mindig együtt levő szellemi lebegésről van szó. Az is lehet, hogy az egész semmi más, csak egy hallucinálva haldokló fiú elképzelt látomása.

Az biztos, hogy ebből a sötét, szimbolikus értelmezések tárházát rejtő, neonfényű makett Tokióban való lebegésből kilépve mi is órákig furcsán érezhetjük magunkat.

És egy kis plusz: Kanye West és Rihanna új klipjében ellopták a Void főcímét. A feldolgozás elég gyenge lett, de itt megnézheted. Az eredeti így néz ki:

Fotó

Fridge Fesztivál 2011KendermajálisTrash refreshDIY - Így készült a 3D MOHA logóBelépőKötélruha és bringaszoknya Gazdag szülőt mindenkinekY-generáció