• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Egyszemélyes vállalkozásból piacvezető website – interjú egy fagottművész pókerguruval

Palojtay Dávid, a maga 35 évével kijelentheti, további életében nagy valószínűséggel nem függ semmilyen munkaadótól, és a nyugdíja miatt sem kell majd izgulnia. A Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett fiú zenekarban játszik, kórust vezet, hangszeres játékot oktat, önkénteskedik, valamint a számítógép előtt ül. Egyénileg összehozott online póker bizniszéből pedig még jótékonykodásra is marad keret. •

patchwork-karrier / zene / SOTE / online póker / website / vállalkozás / munkaerőpiac / interjú / cég / orosz / függőség / szerencsejáték

2012.03.28.

írta/forrás
Facsády Orsolya

MOHA: Hogyan kezdődött a történeted?

Palojtay Dávid: Tízen vagyunk testvérek. Édesapám tanár, így nem hordta haza annak idején zsákszámra a pénzt. Már az egyetemista életünk alatt úgy illett, magunkat tartjuk el. Miközben tanultam a Zeneakadémián, próbáltam olyan munkákat találni, amik kötetlenek, tehát nem nyolc órás, bejárós elfoglaltságok. Ez az esetemben részint a zenélést jelentette – szerencsére a tanulmányaim alatt már szép számban voltak zenekarok, ahova rendszeresen hívtak –, aránylag sokat tanítottam is, és mellette olyan munkákat kerestem, amik jól fizetnek, és rugalmas időbeosztásban végezhetőek. Talán, amit a legkitartóbban és a leghosszabb ideig végeztem, az az újságírás volt, mobiltelefonos szaklapoknak készítettem cikkeket. Egyszer aztán olvastam a neten egy írást arról, hogy az online pókerrel mennyi pénzhez lehet jutni. Először felháborodtam, hogyan lehet leírni olyat, hogy szerencsejátékkal stabilan pénzt lehet keresni, de később mégis belevágtam, mivel időközben megtudtam, hogy a póker nem úgy szerencsejáték, mint például a blackjack vagy a rulett, hanem olyan, amelyben rövidtávon szerepe van ugyan a szerencsének, hosszútávon viszont a tudás dominál.

MOHA: Valóban olyan jól működő pénzkeresési lehetőség volt, mint írták?

Palojtay Dávid: Olyan szempontból ideális volt, hogy pont azokat a kritériumokat teljesítette, amelyek számomra a legfontosabbak voltak: aki online pókerrel keresi a kenyerét, annak nincs kötött munkaideje, nincs főnöke, és még helyhez kötve sincs igazán. Ezzel együtt tudtam, hogy nem ezt akarom életem végéig csinálni. Pont a pókeres tanulgatás során tűnt fel, milyen sok olyan póker website van a neten, amelyen ránézésre látszik, hogy rengeteg pénzt és energiát öltek bele a készítői, mégis ingyen adják a szolgáltatást a felhasználóknak. Hamar kiderült, hogy ez egy szuper biznisz, mivel az online pókertermek nagyon sok pénzt fizetnek azért, ha játékosokat küld nekik egy site. Főleg, ha képzett játékosokról van szó. Az online pókernél nem a terem ellen játszol, és nem a terem javára veszted el a pénzedet, hanem élő emberek küzdenek egymással. A pókerterem mindössze jutalékot szed a játékosoktól.

MOHA: Rögtön el is döntötted, hogy csináljsz egy website-ot?

Palojtay Dávid: Amikor feltűnt, hogy ez ennyire jó biznisz, gondoltam belevágok. Reméltem, hogy majd folyamatosan hozza a pénzt. Magyarul és angolul már elég erős pókeres site-ok léteztek. Körülnéztem kicsit a weben, és úgy láttam, hogy orosz site-ot lenne érdemes indítani. Ők sokan vannak, nagy a piac, a konkurencia még nem volt erős, és bíztam benne, hogy előbb-utóbb oda is elér majd a pókerláz. Nehezítő tényező volt, hogy egy betűt sem beszéltem oroszul. Szereztem egy Vlagyimirt, aki ismerte a nyelvet. Én írtam a tartalmakat, ő fordított. Az egész projekt igazából egyszemélyes „vállalkozásnak” indult, egy idő után viszont nem csak én dolgoztam rajta, hanem szerte a világban, legalább három vagy négy országban élő alkalmazottaim is. Nagy szerencsém volt az időzítéssel, mert a site-om piacvezetővé nőtte ki magát.

MOHA: Tudtad vezetni ezek után is? Mi lett a cég sorsa?

Palojtay Dávid: Mivel személyesen, a beosztottak által végzett feladatok egyikéhez sem értettem annyira, hogy magam végezzem el az adott munkákat, hozzám kezdettől fogva a tervezés, az irányítás és a koordinálás tartozott. Nagyon sokáig azt reméltem, az irányítást is rá fogom tudni bízni valakire, de ez valahogy sohasem következett be. Hiába vettem fel mindig új és új embereket, a történet soha nem ért el egy olyan fázisba, hogy ne maradt volna rám hihetetlenül sok munka. Egyre kevésbé éreztem azt, hogy ez így hosszú távon bele fog férni az életembe. Amikor végképp kiderült, hogy a korábbi elképzeléseimmel ellentétben egy website soha nincsen „kész”, hanem folyamatosan és rengeteget kell dolgozni vele, és közben elkezdett nagyon sokat érni a projekt, akkor eladtam. Ennek a döntésemnek azóta is nagyon-nagyon örülök, annak ellenére is, hogy ha megtartom a site-ot, anyagilag talán még többet ki lehetett volna hozni belőle. Viszont így is kaptam érte annyi pénzt, ami borzasztóan sokáig elég, és végre nem a számítógéphez hozzánőve kell töltenem az életemet, hanem művelhetem azt, amit igazán szeretek, amit fontosnak tartok.

MOHA: Jelenleg mivel foglalkozol?

Palojtay Dávid: Főként zenélek, teljes mértékben szabadúszóként. Nincsen kötött zenekar, ahova le lennék szerződve, de egyrészt itthon vannak együttesek, amelyekben aránylag rendszeresen játszom, másrészt néha-néha kapok meghívást két svédországi társulatból is. Emellett zenét tanítok, összesen három intézményben, de mindenhol csak egy kicsit. Két helyen értelmi sérültekkel foglalkozom, egy helyen épekkel: egy középiskolában vagyok a kórus társvezetője. Rendszeresen közreműködöm önkéntesként a Bátor Táborban – ez egy daganatos és krónikus betegséggel élő gyermekek számára szervezett élményterápiás program –, ahol viszonylag sok szerepkörben kaptam már feladatot, többnyire valamilyen foglalkozást tartok.

MOHA: Ha jól tudom a pénzedet jótékony célokra is fordítod.

Palojtay Dávid: Mivel tényleg nagyon jól sült el anyagilag ez az online pókeres cucc, szerencsére megadatott a lehetőség arra, hogy egész rendes összegeket fordítsak jótékony célokra. Ez sokszor rászoruló magánszemélyek segítését jelenti, ritkább esetben civil szervezetek szponzorálását. Tudtam például pártfogolni egy, az itthoni Bátor Táborhoz nagyon hasonló erdélyi kezdeményezést, a Yuppi Tábort. Ezt olyan határon túli fiatalok alapították, akik korábban gyerekként és/vagy önkéntesként megtapasztalták a Bátor Tábor varázsát. Ezen kívül komolyabb összeggel támogattam egy árvaházat, és más, kisebb szerveződéseket.

MOHA: Pillanatnyilag el tudod képzelni, hogy állandó státuszban dolgozzál valahol a nyugdíjazásodig?

Palojtay Dávid: Őszintén szólva, momentán azt sem tudom elképzelni, hogy legyen olyan dolog, amivel kizárólagosan foglalatoskodom. Szeretem, hogy több mindent csinálok egyszerre, és hogy aránylag rugalmasan tudom alakítani az életemet. Egy kötött munkahely mellett nem igazán lenne lehetőségem a mostani tevékenységeim folytatására, illetve valószínűleg az sem férne bele, amit az elkövetkezendő hónapokra tervezek. Néhány hét múlva ugyanis elindulok Délkelet-Ázsiába világot látni. Egy hónap és egy év közötti időtartamot szeretnék kint tölteni. Anyagilag szerencsére körülöttem minden meg van oldva. Ha mégis úgy adódna, hogy jövedelemre van szükségem, ott a póker, a játékot végül nem hagytam abba, mert szeretem a benne rejlő kihívást. A póker egy észmunka, ami olyan képességeket is igénybe vesz, amelyeket mondjuk a zenélés vagy a tanítás nem. Szeretem a játék mögött rejlő rendszeres munkát. A pókerezésre fordított időmnek csak a fele, harmada játék, a többi elemzés és tanulás.

MOHA: Az online póker okozhat függőséget szerinted?

Palojtay Dávid: Az LFZE mellett a SOTE-n végeztem mentálhigiéné és szervezetfejlesztés szakon. Az ottani tanulmányaink során megismerkedtünk egy kicsit a szenvedélybetegségekkel. Ahogy a tankönyvekben is és az életben is láttam: igen, nyilván van olyan ember, aki pókerfüggő, mint ahogy léteznek alkoholisták és munkamániások is. Mégis azt gondolom, hogy a függőség jóval kevésbé jellemző erre a játékra, illetve ennek játékosaira, mint amennyire gyakran asszociálnak rá a póker szó hallatán. Nekem személy szerint a póker teljes mértékben egy munka, továbbá egy lehetőség, és nagyon távol áll bármiféle szenvedélytől. Egyébként olyan sokan feltették már nekem ezt a függőséggel kapcsolatos kérdést, hogy elhatároztam egyszer, három hónapig egyáltalán nem játszom. Amúgy is kíváncsi voltam, milyen az élet póker nélkül.  Végül aztán annyira jól esett, hogy öt és fél hónap után bírtam csak rászánni magamat a játék újrakezdésére. A függőség témájára mellesleg azért sem látok rá, mert (remélem nem hangzik fellengzősen) a pókerjátékosoknak leginkább a professzionális rétegét ismerem. Az igazi szerencsejátékos hozzáállásával szemben egy profi - aki a megélhetéséért játszik, és munkaként tekint a pókerre -, ennek megfelelően is viszonyul hozzá. Tudja, hogy gyakorlatilag édes mindegy, hogy megnyeri-e a partit, vagy sem, csak az számít, hogy hosszú távon jó-e az a döntés, amit hozott. Magyarországon egyébként meglepően széles a professzionális réteg, talán abból adódóan, hogy az a pénz, amit átlagos tehetséggel és az átlagosnál egy kicsit nagyobb szorgalommal meg lehet keresni, Nyugat-Európában nem minősül kiugróan nagynak egy normál fizetéshez képest, itthon viszont igen. Azt hiszem, hogy hazánkban, meg a hasonló gazdasági helyzetben lévő országokban kifejezetten sokan vannak, akik állandó jövedelemszerzésre használják az online pókert. Én például amikor tanítok, körülbelül a tizedét, huszadát keresem meg, egységnyi idő alatt a pókeres „órabéremnek”.

Fotó

KendoY-generációAntwoord a Sound legbetegebb koncertjeCareer power bitchELTE-ÁJK Gólyatábor 2011 GyöngyösAz új szépségideál az androgünTrash refreshMenni vagy nem