• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Mérő László: A romkocsmás bejelentés nem volt blöff, minden más igen

Mérő László szerint a diákok máris igazi sikertörténetként könyvelhetik el az elmúlt napok eseményeit, Orbán Viktor pedig talán hosszú évek óta először nem blöfföl a felsőoktatás átalakításával kapcsolatban. Az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanárával a tüntetések apropóján beszélgettünk. •

tüntetés / felsőoktatás / oktatáspolitika

2012.12.20.

írta/forrás
Frankó Luca

MOHA: A tömeges külföldi továbbtanulás mennyire reális már 2013-ban?

M. L.: Az nem megy olyan gyorsan, annak ki kell taposni az útjait. De elindult egy folyamat, ami már most érzékelhető és aminek a hatása meg fog látszani a magyar felsőoktatás színvonalán is. Eddig is maximálisan támogattam, hogy a fiatalok menjenek el egy-két évre, lássanak világot, tapasztalják meg, hogy a tanár máshol is tanár, a diák máshol is diák. Ez fordult most át abba, hogy sokan inkább az egész képzést külföldön végeznék el, hiszen ez semmivel nem rosszabb vagy drágább opció például annak, aki bizonyos szinten beszél egy nyelvet.

MOHA: Az itthon maradók közül sokak számára a diákhitel jelenthetné a megoldást, mégis ez egy meglehetősen népszerűtlen lehetőség. Ennek az információhiány vagy a bizalmatlanság az oka?

M. L.: Inkább az inga lengése. Az emberek évekig azt hallgatták, hogy a devizahitel milyen jó, majd kiderült, hogy mégse, sőt a válság után rájuk sütötték, hogy milyen felelőtlenek voltak. Hát most nem akarnak felelőtlenek lenni! Megégettük magukat, a hitel szót pedig megtanultuk egy darabig utálni.

MOHA: Előfordulhat, hogy tömegesen választják a diákok a kivárás stratégiáját? Nem írnak alá semmit, nem vesznek fel hitelt, de külföldre se mennek ki, amíg nem stabilizálódik a rendszer.

M. L.: Ha egy évfolyam jelentős része kiesik, az egy olyan hullámot generál, ami nem egészséges. Önmagában ugyan nem tragédia, mert van egy önjavító képessége minden ember alkotta rendszernek. Mindenesetre rossz hatással lenne mindez a felsőoktatás egészére, és főleg rossz lenne a közvetlen érintetteknek. Aki nagyon akarja, és aki erre alkalmas családból jön, az most is meg fogja találni a neki megfelelő lehetőségeket.

MOHA: Az eredeti koncepción úgy tűnik, hajlandó változtatni a kormány, a tiltakozások azonban folytatódnak. A diákok nagy része ugyanis úgy gondolja, hogy a „romkocsmás bejelentés” csak blöff volt. Szerinted is?

M. L.: Szerintem pont ez az első dolog, ami nem feltétlenül blöff. Viszont az volt minden más. Blöff volt a négy évvel ezelőtti népszavazás a tandíjmentességről. Mindenki tudta, hogy ez hosszú távon tarthatatlan, és nem szabadna megszavaztatni. De ez is kellett a kétharmadhoz, és most ennek a következményeit kell viselnie a kormánynak. Eddig a felsőoktatás átalakítása tipikusan egy blöff játszma volt, de egyetlen játékban, még a pókerben sem lehet hosszú távon nyerni ezzel a stratégiával. A romkocsmás bejelentés viszont nem erről szól. Orbán Viktor szerintem most jött rá, hogy a felsőoktatás körül tényleg nagy a baj. A vicc az, hogy az szinte mindegy is, a hallgatói tiltakozások vagy az a tizenöt fiatal ébresztette rá erre.

MOHA: Abban szinte minden bíráló egyetért, hogy az eredetileg kiszivárgott koncepció egyértelműen rossz. Abban viszont már vannak eltérések, hogy ki mit gondol jó és fenntartható megoldásnak. Nem aprózódik el így a tiltakozók ereje?

M. L.: Szerintem nem. Érdekes módon az eddigi tiltakozásoknak pont abban volt az ereje, hogy nem volt egységes, hogy egyformán háborította fel az intézkedések durvasága és rendszertelensége a teljesen különböző érdekcsoportokat. Ez a normális, az emberek nem egyformák. A többség számára pedig nem maga a tandíj a probléma, hanem a koncepciótlanság, és persze a kormány kommunikációja. Azt közvetítik, hogy van itt kérem rendszer, csak ti még nem látjátok, kis buták. Ebből lett elegük az érintetteknek.

MOHA: Ki milyen pozícióból várja a folytatást?

M. L.: A meccs még messze nincs lejátszva, de szerintem érdemben meghallgatni sem fog senkit a kormány, hiszen eddig sem tették. Az államilag finanszírozott helyek drasztikus csökkentésének koncepciója úgy tűnik, elbukott, a miniszterelnök visszatáncolt. Egy dologban hajlandóak engedni, ami a tandíj. A diákok számára ez mindenképpen siker, mégpedig azért, mert megmutatták, hogy együtt, kulturáltan fel tudnak lépni az érdekeik védelmében. Ezt érdemes lenne egy nagy bulival megünnepelni! A további részletek kidolgozása már egy hatalomtechnikai kérdés. Az átalakítások megvalósíthatóak a tandíj nélkül is, azt a kb. százmilliárd forintot, ami a költségvonzata ennek, viszont el kell venni valahonnan. A munka csak most kezdődik, hiszen szükség van egy komplett és konkrét koncepció kidolgozására, valódi reformintézkedésekre, melyben fontos lenne, hogy a hallgatói érdek-képviseletek is részt vehessenek. De ez már valószínűleg nem a tereken, hanem a háttérben fog zajlani. Mindenesetre azt máris sikerült megmutatni, hogy kicsi, alapvetően sok dologban egyet nem értő szervezetek is érvényesíteni tudják közös érdekeiket és együtt fel tudnak lépni, ha valami teljesen elfogadhatatlant akarnak ledugni a torkukon.

 

Fotó

KendoVizsgadivatTrash refreshFridge Fesztivál 2011Az új szépségideál az androgünKendermajálisDivat - 2011 nyárBetyárdűlő