• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


USA-ra szakadt a diákhitel

Magyarországon még csak most ismerkedünk az új diákhitel-konstrukcióval, az USA-ban viszont már az amerikai választási kampányban is fontos szerepet kapott a felsőoktatásban tanulók eladósodása. Barack Obama bevállalta azt is, hogy egy esti talkshow-ban, R&B-zenekar kíséretében dörmögje el: nem alkalmas az idő arra, hogy növeljék a diákok anyagi terheit. Azóta Obamát újraválasztották, de a diákhitel még mindig az amerikai oktatási rendszer egyik legnagyobb problémája. •

diákhitel / USA    / MOHA magazin-2012 november-december

2013.04.03.

írta/forrás
B. Simon Krisztián

Az elnöki downtempo performansz áprilisban nagy visszhangot keltett az amerikai egyetemisták (és volt diákok) közt. Az Egyesült Államokban ugyanis ma már 37 millióan próbálkoznak diákhitelük törlesztésével. Közel egyhatoduk a fizetésképtelenség határán van, és további milliók szenvednek, hogy időben át tudják utalni a törlesztőrészleteket. A problémás adósok összesen 76 milliárd dollárral lógnak az államnak, és a hatóságok csak az elmúlt évben 1,4 milliárd dollárt fizettek ki a behajtó cégeknek, hogy biztosra menjenek; a pénz nem fog elveszni.

A behajtók persze örülnek, a diákhitel számukra igazi aranybánya, ugyanis a tartozás együttvéve megközelíti az ezermilliárd dollárt, ami az amerikai nemzeti össztermék közel nyolc százaléka. Amerikai újságok arról számolnak be, hogy sok volt egyetemista kénytelen visszaköltözni a szüleihez, hogy havonta elő tudja teremteni a pénzt. Mások rendszeresen költöznek, és évente négy-ötször változtatják meg a telefonszámukat, hogy valahogy elkerüljék a behajtók állandó zaklatását. A szerencsésebbeknél a tartozás csupán pár ezer dollár, de vannak, akiknél jócskán meghaladja a százezret is. Az állam pedig a hírek szerint csak akkor engedi el a tartozást, ha az adós meghal vagy megrokkan.

Vannak persze programok, amelyek segítik a fizetési nehézségekkel küszködőket. Ezek egyike 25 év után elengedné az adósság fennmaradó részét – már amennyiben az adósok lelkiismeretesen fizették a törlesztőrészleteket. Akik pedig úgy döntenek, hogy az állami szektorban vállalnak munkát, akár még hamarabb kibújhatnak a fizetés terhe alól. Valamiért mégiscsak kevesen élnek ezekkel a lehetőségekkel. Talán, mert nem tudnak róluk vagy túl bonyolultnak találják a szabályokat, és félnek attól, hogy az ördög valahol az apró betűs részben lapul.

A mindenki számára megfizethető felsőoktatás jelenleg nem alternatíva. Persze Obama sokat költ a kétéves community college-ek működtetésére, adókedvezményeket ad azoknak a családoknak, ahol valamelyik gyerek egyetemre jár, és ösztöndíjakat is kínál a rászorulóknak, a versenyképes diplomák ára mégis orbitálisan magas. Az ország vezető egyetemein sokszoros a túljelentkezés, annak ellenére, hogy az éves tandíj a legtöbb magánegyetemen 40 ezer dollár körül mozog. Obama nemrég előállt egy tervvel, ami a havi fizetés tíz százalékában maximálná a diákhitel-törlesztő részletet, és a kampány hevében honlapjára egy online adósságkalkulátort is felkerült.

Nyáron a demokraták és a republikánusok közös erővel nagy nehezen meg tudták előzni, hogy az államilag támogatott diákhitel kamata 3,4-ről 6,8 százalékra nőjön (ami átlagosan ezer dollárral növelte volna a volt diákok tartozását). A döntés mégis nehezen született meg, sokáig ugyanis kérdéses volt, honnan lesz elegendő pénz a kedvezmények finanszírozására.

Amikor ugyanis megfizethető felsőoktatásról beszélünk, arról sem feledkezhetünk el, hogy az erre fordított pénzeket valahonnan el kell venni. Mégpedig részben azoktól, akiknek esélyük sincs élvezni a felsőoktatás előnyeit. „Nemcsak a hallgatóknak van okuk lázadni, hanem mindazoknak a szegényebb rétegeknek is, akik az adójukkal finanszírozzák a jómódú fiatalok iskoláztatását. Mondhatjuk persze azt is, hogy a felsőoktatás fontos és mindenkinek ingyen hozzá kell férnie. De akkor cserébe sokkal magasabb adókat kell kivetnünk, hogy a következő generációk oktatása is biztosítva legyen” – mondta David L. Kirp amerikai oktatási szakértő, amikor pár éve a budapesti Közép-európai Egyetemen a diákok elégedetlenkedéséről kérdeztem.

Az amerikai oktatás, úgy látszik, sosem lesz olcsó, a diákhitel továbbra is a finanszírozás legfőbb forrása marad, a kérdés inkább az, lesz-e a közeljövőben elegendő politikai akarat ahhoz, hogy az adósságokat visszatereljék a finanszírozható mederbe. Amikor a közpénzek fogynak, az államadósság pedig egyre csak nő, erre nehezen találni választ.

 

Fotó

BetyárdűlőA város szuperhőseiTrash refreshSzépségkirálylányFridge Fesztivál 2011Egy hely nem elégAz új szépségideál az androgünKalap és szaxi